Már második hosszú hétvégéje nálunk volt Freya (s pont mire visszajövök a valenciai EDEN konferenciából, megint itt lesz, úgyhogy nem mondhatnám, hogy na majd Valencia után kipihenem magam). Félreértés ne essék, ez most tényleg nem panasz, ezen a hétvégén is nagyon kellemes és emlékezetes programjaink voltak, és Freya egy angyal volt minden áldott nap... én nem is értem, hogy amikor tapasztalja, hogy így is lehet élni, és ilyenkor mindenki boldog, akkor miért kell máskor meg bunkónak lenni. Na mindegy.
Szóval múlt szombaton elmentünk az egyik legjobb barátjával műfalmászni. Craig nincs a topon ebben a sportban (a szó szoros értelmében - magasság iszonya van), úgyhogy én voltam a "főnök", ami általában megviseli a gyereket és automatikus ellenkezésre serkenti, ami egy extrém sport esetében nem túl szerencsés, nade most minden simán ment, mindkét gyerek szépen szót fogadott, és mindenki nagyon jól érezte magát.
Vasárnap kötni tanítottam meg a kiccsajt. Először nagyon gyorsan feladta (nagyjából erre is számítottam), de aztán amikor elejtettem az apjának fél hangosan a megjegyzést, hogy gondoltam, hogy Freya ehhez még kicsi és nincs elég türelme és kitartása, megszólalt a kis büszkesége, és visszaült mellém, és addig kínlódott, amíg lassan, de biztosan le nem kötötte az első saját kis (10 szemes) sorát. OK, persze, párszor leszaladtak a szemek, és akkor pár percig én kínlódtam azzal, hogy ügyesen visszaszedjem őket, meg girbe-gurbák is voltak a sorok, meg lazán kötöttek is (amiket ugyancsak utólag kellett nekem korrigálnom és elegyengetnem), de összességében véve igazán büszke vagyok Freyára, mert azért 7 évesen nem semmi, hogy idáig is eljutott. Most persze sapkát akar kötni a kishúgának (hogy miért nem sálat, amit még talán tudna is, ne kérdezze senki, ez egy ilyen makacs kölök, én meg nem fogok vele vitatkozni, hogy a sapka nem az a "szedj fel 10 szemet és köss 25 sort: kész" fajta projekt, majd rájön).
Szőr mentén magam is újra felvettem ezt a gyerekkorom óta nem gyakorolt hobbit. (Freyának mégsem mondhatom, hogy "this is the sima and this is the fordított, and once you're comfortable with these, I'll show you how you can ráhajtás and fogyasztás". Szóval legalább a terminológiát meg akartam tanulni angolul.) Megmondom szerénytelenül és őszintén, kifejezetten élvezem a saját ujjam böködését, és jól is megy. Persze mi más kell a kötéshez, mint figyelem, türelem, és annyi kézügyesség, hogy az ember szemei egyenletesek legyenek? Nem egy nagy kunszt. Na szerencsére az öcsém barátnője, Nóri nagy kézműves, úgyhogy ő meg aztán beoltott egy olyan fincsi linkkel, hogy a kocka végképp el van vetve. Már nagyjából megkötöttem egy lebutított minta kendőt, ha sikerül az utolsó (legnehezebb) pár sor is a napokban, asszem befektetek egy gombolyag komoly fonalba és megcsinálom a teljes projektet tisztességesen.
Kezdek aggódni magam miatt. Az elmúlt fél évben a következő tevékenységek dobnak fel és ösztönöznek fejlődésre: főzés, kirakózás, kötés. Azt hiszem persze, hogy ez egyértelműen strucc politika olyan értelemben, hogy ha már az elmúlt 1,5 évben képtelen voltam behaverozni ebben az átkozott országban, igyekszem a kudarcról nem venni tudomást és más területeken keresni az élvezeteket és sikereket. A fenti tevékenységekhez nem kell társaság, és nem mellesleg nem is haszontalan egyik hobbi sem (na jó, a kirakózás valószínűleg vakvágány, mert csak foglalja a kicsiny padlónk értékes négyzetcentimétereit, de a főzés és kötés nem hülyeség). Döbbenet, mennyivel olcsóbb, ha magam készítem el a vacsorát, és még az olyan ételeknél is, ahol drágábbak a hozzávalók, mintha megvenné az ember a mikrózható félkész-terméket, jobban megéri frissen elkészíteni a kaját, mert az úgy sokkal finomabb és természetesen egészségesebb is. Ráadásul így aztán olyan franyesz étkek receptjeit próbálhatom ki, amiket amúgy valószínűleg eszembe sem jutna kipróbálni, ha készen kellene levennem a polcról (pl. a kókusztejes csípős rákleves - na most őszintén... ;-)).
No comments:
Post a Comment