Anyák napja

Itt vasárnap volt anyák napja. Ennek már csütörtökön érezhettem a fontosságát, mikor is Onie-val és Ally-vel találkoztam.

Onie húga, Carrie hívott meg minket vacsorára. Eredetileg úgy volt, hogy "balkezes bandázás" lesz - Ally és Carrie is balkezesek, ráadásul mindketten hús- és mindenevők, akárcsak jómagam, úgyhogy mikor legutóbb együtt vacsorázott az egész nagy család, és a "májas" megjegyzéseimre mindenki más csak fintorgott, elhatároztunk, hogy alapítunk egy klikket, és összejövögetünk olyan tevékenységek végzésére, amikért a párjaink nem lelkesednek (terveink között szerepel a máj evés, a mikrohullámú sütőben pattogatott kukorica és a whiskey kóstolgatás - utóbbira mondjuk fogékony volna Carrie holland barátja, Jan is és Craig is, de nehogy már ne legyen mi miatt irigykedniük az összejöveteleinkre ;-)). Szóval múlt csütörtökön lett volna az első banda találkozó, de aztán úgy alakult, hogy mégis kiterjesztettük a társaságot, és velünk tartott Jan is, aki akkor két napja érkezett meg Edinburgh-ba, Onie is, akinek igazából már csak néhány hete van a szülésig, ergo minden estét igyekszik kihasználni szocializációs szempontból, amíg teheti, és Ben, Carrie főbérlője/cimborája, aki egy nagyon szimpatikus, közvetlen (ez itt elég kivételes tulajdonság) fiatal orvos srác. A máj helyett, amit én sütöttem volna (hű, jut eszembe, Brianke, hogyan kell azt a békönbe göngyöltet csinálni, azt hiszem, azzal nyerő lennék), a tömegre való tekintettel Carrie főzött valami curry-s brokkolis karfiolost, meg valami csirkés miezmást. Mindkettő nagyon fincsi volt. Igazán kellemes este volt, rengeteget röhögtünk, és a családi ügyekről egyetlen árva szó sem esett, ami kifejezetten kötetlen barátivá tette a hangulatot elejétől a végéig.

Nade szóval hazafelé menet Onie a kezembe nyomott 3 sziporkázó csilli-villi könyvecskét, hogy azokat hozzam el Freya-nak, mert kell neki az anyáknapi ajándékokhoz, de úgy vigyázzunk rájuk, mint a szemem fényére, és vasárnap kéri őket vissza. Marha frankó könyvek, az egyszer bizonyos, az egyik tündérek, a másik sellők, a harmadik vegyes témájú rajzok (kastélyok, torták, Csipkerózsika ágy, stb.) és kreatív figurák alkotását tanítja lépésről lépésre. Alig vártam, hogy végre kipróbálhassam őket, nagyon egyszerűnek tűntek a kis projektek a könyv alapján. A kedvencem pl. egy olyan sellő, aminek a haltestét alufóliából kell kivágni. És ez így magában még semmi, a fólia úgy lesz pikkelyes 3D-s hatású, hogy a kivágás és ragasztás előtt rásimítjuk egy sajtreszelő kislyukú oldalára. Állati jól néz ki! Szombaton reggel elmentünk Glasgowba Craig szüleihez. Az volt a terv, hogy Freya és én ott ebéd után legyártjuk az anyáknapi képeslapokat Onie-nak, és Sheena-nak (Craig édesanyjának). Abszolut benne voltam a dologban. Amint (mindenféle ürügyekkel) 15 percre magamra maradtam, azonnal neki is álltam a pepecselésnek. Mire a többiek visszatértek, már a sellő haját színeztem. Nagyon jól sikerült. Freya azonnal ki is vágta az alakot (alig ment ki egy kicsit néha a körvonalból, piszok ügyes egy kiscsaj), felragasztotta egy vastagabb rajzlapra, és teleszórta színes glitterekkel. ...de szerettem volna én is glitterezni... Na mindegy, így is klassz volt a munkamegosztás, én még csinálhattam hópehely szoknyájú tündérkét, ami aztán szintén Freya vágott, ragasztott és glitterezett, aztán beleírhattam a képeslapok közepébe az üdvözlő szavakat, amiket Freya türelmesen lediktált majd a precizitást ellenőrzendő, vissza is olvastatott velem. Jó móka volt, és nagyon örültem, hogy részt vehettem ennek a fontos feladatnak a végrehajtásában, megtisztelt!

Amúgy egyre inkább úgy érzem, hogy Freya számít rám ilyen kreatív dolgokban, már készíttetett velem aqua gyöngyökből szívecskét és éhes hernyót (hát ez is egy olyan játék, amit elég nehéz megúnni), és már máskor is iratott le velem dolgokat.

Aztán a könyvek vasárnap Freyával együt visszakerültek Onie-hoz, aki nagyon örült a szép képeslapnak (egy szeme sem rebbent és mosolya sem görbült, amikor meglátta az én kézírásomat a lapon). A nagyi is nagyon örült a sellőjének, és én is boldog voltam, hogy a két kötelező alkotás után Freya elvesztette a lelkesedését, és végre kibontakozhattam, és készíthettem egy TEJESEN saját képeslapot is. ...amit aztán azt hiszem Craig húga, Linda kapott meg a kisfiaitól :-).