...csak mert annyi sok minden történik manapság

Kisütött a napocska, végre itt a tavasz, nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, és végre kimozdulnak még a magamfajta emberek is. Lassan egy egész hónap telt el, mióta utoljára jelentkeztem, pedig kaland az adódik bőven. A kedves olvasók szerencséjére viszont most csak azokat emelem ki, amik ennyi idő távlatából is élénken élnek bennem.

Március 7 - Nagycsaládi Összeröffenés
Valakinek eszébe jutott, hogy talán össze kellene hoznunk magunkat egymással, leginkább Freya örömére. Most, hogy Craignek is van egy biztos kapcsolata, nem olyan faramuci bandáznia Onie-val és Ally-vel (Freya édesanyjával és az ő férjével, aki mellesleg ugye nekem régi kedves cimborám). Szóval kitaláltuk/kitalálTÁK ezt a vacsorát. Eljött a két szülő a párjaival, a két nagyszülő (Craig szülei), és Onie húga, Carrie. Nem mondhatnám, hogy "feszületlen" volt a hangulat, de érezhetően mindenki értékelte az ötletet és az igyekezetet. Biztos vagyok benne, hogy lesz az eseménynek folytatása, ami talán jobban is fog majd sikerülni. Én személy szerint örültem, hogy kimozdulunk együtt, és kicsit szocializálhatok, mert őszintén szólva nem hozom az otthoni formámat - túl sokat dolgozom, és nem ismerek senkit, akivel ne Craig-en keresztül találkoztam volna. Mindenki kedves és barátságos volt mindenkivel. A legboldogabb persze Freya volt, hogy együtt lehetett egyszerre minden felnőttel, akit szeret, és az ő boldogsága akkor is elegendő motiváció lett volna mindenki számára, ha egy teremnyi tűzokádó sárkánnyal és cápával kellett volna együtt vacsoráznunk.

A skót szél, a papírsárkány és a Sün ujja
Épp aznap, mikor a fent említett vacsora koronázta a nap eseményeit, kezdődött a tavasz. A nap sütögetett, s bár fújdogált némi orkán erejű szellő, az, hogy a virágok már bontogatni kezdték szirmaikat és sem eső sem hó nem esett, elegendő alapot adott arra, hogy magunk mögött hagyjuk a város zaját, és járjunk egyet a ződben. Van egy klassz kis szikla-alakzat a város szívében, Artúr trónjának hívják. Jókat lehet mászkálni csakúgy körülötte mint rajta, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Szóval elvittük a gyereket sétálni, és miután kimászkáltuk magunkat, kitaláltuk, hogy van a csomagtartóban egy papírsárkány, aminek legutóbb összegubancolódott a kötele, mi lenne, ha kibogóznánk, és eregetnénk egyet? Repestem az örömtől, kicsi korom óta nem eregettem sárkányt. Kb. 7,5 perc alatt megoldottam a gordiuszi csomót, és már rohantam is a színes kis holmival a fűre. A sárkány fel is szállt. Mi az hogy?! Úgy repült, mintha menekülni próbált volna, de egyszercsak újabb csomóponthoz érkeztünk - a kis műanyag fogantyú, amire fel volt tekerve a vékonyka de erős madzag, engedett úgy 6 m-t letekeredni, aztán rántott. A szél, mint említettem, játszott. A madzag, mint említettem, erős volt. Az új gubanc viszont ott leselkedett. A szél volt az erősebb: eltépte a madzagot. Én reflexből elkaptam az elmenő véget, és akkor lelassult az idő kereke. Baromi nagy mázli, hogy megúsztam ennyivel, és hogy a sárkány sem repült világgá, mert elkapta egy közeli bokor (bár szegény pára büntetésül végül egy kukában landolt - "majd veszünk másikat, max 5£"), de a mai napig viselem balgaságom jelét: olyan mélyen belevágott az ujjaimba a zsineg, hogy még a körmöm is maradandóan sérült. Csoda, hogy nem vágta le a mutatóujjamat.

Március 10 - Névnap
Egy szavam nem lehet, tökéletes névnapom volt. Hajnaltól kezdve gongozott a telefonom, jöttek az sms-ek, a nagymamám pedig felhívott telefonon, hogy felköszöntsön. Kaptam e-maileket, FaceBook falfirkákat, alig győztem moderálni a fülig érő mosolyomat (állítólag az én koromban már vigyázni kellene a ráncaimra, vagy mi). Craig hamar rájött, hogy ez minálunk egész komoly ünnep, ennek megfelelően improvizált is nekem egy remek kis névnapi felhajtást. Először is nem hagyott dolgozni. :-) Megengedte, hogy elolvassam az e-mailjeimet, de amint kiderült, hogy nincs sürgős dolgom, segített lefaragnom az előző két hét alatt felhalmozott túlóráimból, és elvitt sétálni. Csudiszép idő volt, a virágok is egyértelműen kidugták már a kis fejecskéiket a bimbóikból. Átabllagtunk a városon, nézegettük az embereket, beszélgettünk, megterveztük a nap második felét. Először elmentünk Hangman-hez, Craig legjobb barátjához, ahol dartsoztunk, megnéztünk egy filmet, majd kettesben elmentünk egy marokkói étterembe vacsorázni. Ezt követően beültünk egy kellemes kis pub-ba, ahol már majdnem elaludtam, mikor is csatlakozott hozzánk Hangman és Kiki nevű kedves, indonéz felesége, aki közben szintén hazatért a munkából. Ők ketten újra felpezsdítették a hangulatot, és végül már tán 10 óra is elmúlt, mire elindultunk szépen haza. Azt hiszem, még lefekvés előtt megnéztünk egy epizódot a Supernatural-ből, hogy egészen kerek legyen a nap, aztán nyugovóra is tértünk.