Geocaching 2

Alakul ez a geocaching dolog, ma megtaláltuk, amit kerestünk, épp csak jelszó nem volt az új logbook-ban, (a régi állítólag épp a napokban telt be), úgyhogy a találásunkat nem fogom tudni regisztrálni sajnos. Sebaj, az a lényeg, hogy a kalandot mindenki élvezte, Craig is, Freya is, és jót sétáltunk mellesleg. Megyünk legközelebb is. Ennek nagyon örülök - jön a tavasz, nyílnak a hóvirágok, süt a napocska, minden buja zöld, MUSZÁJ kimozdulni legalább a hétvégéken.

A kincskeresést követően, a nap felénél sem járva még, elmentünk egy nagyon klassz kis parkba. Valami Stuart-oké a kastély. A birtok kapuja évszázadok óta zárva van, és addig nem is nyitják ki, amíg... már elfelejtettem, meddig, mert Craig történelem-előadása közben Freya meglógott a fényképezőgépemmel, amit igyekeztem gyorsan visszaszerezni. A park bejáratánál egy páva fogadott minket. A gyönyörű állat még azt is hagyta, hogy lefotózzam Freyával a balján (jobbján, mögötte, sem ő, sem a kiscsaj nem igazán bírták megunni a fotózkodást). Volt a park közepén egy csúcs szuper játszótér, már-már kalandpark, és egy óriási sövénylabirintus, amiben vagy egy fél órát kóvályogtunk egymást kergetve, tekeregve. Nagyon élveztem, pedig a sövény egy része a télen eléggé megritkult, így néha előre lehetett látni, hogy mi-hol-merre. Képzelem, milyen frankó lehet, amikor tényleg nem lát mást az ember, mint ami közvetlenül körülötte van. A labirintus szívében végül van egy kőlépcső, amire felmászva egy kicsit felülről is rálátni a labirintusra - nagyon megéri a bolyongást!

A gyerek viszont nagyon lezsibbasztott a nap végére - még mindig nem vagyok képes rajta kiigazodni. Néha halálra szivat, aztán mikor végleg elkeseredek, és keserű lemondással megjegyzem, hogy nem értem, miért nem szeret, értetlen-ártatlan arckifejezéssel azt mondja, "de hiszen én szeretlek". Mit csináljak vele? Anyukák! Segítség! Hogy lehet egy olyan párbeszédre és probléma megoldásra felkészülni (amikor az apa kérdésére az ember beviszi a kiscsajt a női mosdóa), hogy:
- Neked büdös a feneked!
- Miről beszélsz?
- Büdös van, és belőled jön.
- Viccelsz? Egy WC-ben vagyunk, hogyne lenne büdös?
- Húzd le a nadrágod, hadd nézzem!
- Miért húznám le a nadrágom? Tudom, hogy nem az én fenekem büdös.
- De igen! Tudom, hogy reggel kakiltál. Utána mosakodj meg!
(Ez űber kínos volt így is, de egész véletlenül e fenti párbeszéd előtt nem egészen egy órával tusoltam le - alaposan.)
...és akkor még a végén, kvázi kegyelemdöfésként, hozzáteszi, hogy "neked nagyon nagy feneked van".

Totál kikészültem. ...és estig nem is mertem beszámolni a történtekről Craignek (nem vagyok én árulkodós), aki aztán "megnyugtatott", hogy Allyvel, a jó öreg haverommal is eljátszotta detto ugyanezt, amikor bekerült a családba. Szeretném nem túlanalizálni ezt a dolgot, de mitagadás, mindenek felett izgat, hogy ez akkor most mit jelent? Mit tudok ellene tenni, hogy hasonló megalázó helyzetek keletkezzenek? Illetve - leginkább - hogy hogyan tudnám elfogadtatni magam Freyával annyira, hogy ilyen játszmákra ne legyen szükség? Ah!