Vasárnap voltunk moziban megnézni ezt a filmet. Az már 4 napja volt, de még mindig képtelen vagyok szabadulni a hatása alól. Craig azonnal fel is hívta a szüleit, mikor kiléptünk a teremből. Hát igen, a film egyik nagy tanulsága az a jól elcsépelt közmondás, hogy semmi nem tart örökké. Nade hogy kifejezetten "fordítva" ne tartson semmi örökké, ez egy egészen izgalmas gondolat. Mindenkinek szívből ajánlom a remekmű megtekintését, csak olyan moziba kell menni, ahol az ember kedvére nyújtogathatja a lábát, mert bizony elég hosszú a történet.
A mai napig azon kapom magam pl. edzés közben, hogy arról elmélkedem, vajon pontosan mikor jött rá Benjamin, hogy fiatalodik az idővel, és hogy ez milyen hatással volt rá, milyen gondolatokat és érzéseket ébresztett benne. ...és hogy: ha egy gyermek megjelenésű gyerekkel is úgy viselkednénk, ha hozzá is úgy állnánk hozzá, mint ahogy az öreg ember kinézetű gyermek Benjaminhoz állt az ő környezete, vajon mennyivel fejlődne, érne gyorsabban az a gyerek? Vajon mennyire prekoncepció a "te még túl kicsi vagy ehhez, ezt még nem értheted"?
Eszembe jutott a nagymamám, akin már erősen érzem az öregedés jeleit - mentális értelemben. A fizikai öregedést valahogy könnyebb feldolgozni. Attól még, hogy nem fut az emberrel a nagyi a kutya után, simán lehet a világ legokosabb, legbölcsebb embere. De a maminak már nem olyan színesek a történetei, mint régen, és hiányoznak belőlük az érzelmi elemek, szinte csak tényeket közöl. Borzalmas látni ugyanazt az asszonyt másképp kommunikálni, mint régen. Orsoly mondta, hogy Karácsonykor hogy rácuppant a dédunokái játékaira is - lenyűgözte a beszélő könyv, vagy mifene. Szóval egyszerre fontolgatom most a hasonlóságot a gyermeki és az idősödő önkifejezés között, és kerestem köztük a különbséget. Nagyon érdekes eszmefuttatás, aminek a lejegyzésébe bele sem merek kezdeni, pedig még mindig csak a felszínt kapirgálom.
Persze olyan gondolataim is vannak, hogy miért nem csapott le erre a jelenségre a media vagy - mást ne mondjak - az orvostudomány. Ez persze már a film alapötletével kötözködik, ami nem fair hozzáállás tőlem, hisz egyedül ezt az axiómát kell elfogadni, onnantól zseniális és következetes a cselekmény.
...és még egy csomó kérdésem, feltételezésem és megállapításom van a filmmel kapcsolatosan, de nem lövöm le őket, amíg nem nézitek meg. Ha láttátok, írjátok már ide, légyszi, hogy rátok milyen hatással volt, és hogy bennetek milyen érzések és gondolatok jelentkeztek! Köszi!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment