Geocaching a városban

15-én vasárnap bevezettem Craiget a kincskereső túrázók titkos nagy világába. ...majdnem. Bemelegítésképpen egy könnyű, városi multiládát választottam a Botanikus Kertben, ami 20 percre van a lakástól gyalog. 3 ponton kellett különböző találóskérdések alapján összegyűjteni a végső koordináta számjegyeit, szép a környék, könnyű a séta, izgi a megfejtegetés, ergo tökéletes első élménynek ígérkezett.

Az elején még működött is minden. Elballagtunk a park bejáratáig, ahol az alapító csóka nevének betűiből, illetve az alapítás évszámának egyik számjegyéből fejtegettünk ki kulcsszámjegyeket, aztán továbbmentünk a mesterséges tóhoz, ahol nem mellesleg végignéztük mindkettőnk életének első hattyúpárzását - hát nem kellett órákig szobroznunk, ezt hozzá kell tennem. Olyan hirtelen zajlott le az aktus, hogy először azt hittem, az egyik madár biztos csak lehülyézte a másikat, és az azért mászott a hátára és csípte nyakon. A tónál is begyűjtöttük a szükséges infót, aztán továbbmentünk egy emlékműhöz, ahol a rejtvényfejtés már igazán gyerekjáték volt, végül a geoláda helyét is könnyen megtaláltuk.

...nade azt a mocskot, ami ott várt minket! Teljesen le voltam lombozva. Látszott, hogy valószínűleg hol van elrejtve a "kincs", de ahhoz, hogy megbizonyosodjunk efelől:

1. át kellett volna verekednünk magunkat egy raklap kólásüvegen, sörösdobozon, gyorskajás tálcán, zsebkendőn és számtalan miaszarezen. Ehhez valahogy egyikünknek sem volt gusztusa
2. tűrnünk kellett azokat a szemmel láthatóan zavarodott, de időnként kifejezetten megvetőnek tűnő tekinteteket, amivel az utca népe illetett minket ott a szemétdomb közepén a park egy forgalmas ösvénye mentén.
   

Szóval feladtuk. Nagyon sajnáltam, de szerencsére úgy látszik, Craignek lejött, hogy ez a geocaching dolog jó is lehet, úgyhogy megegyeztünk, hogy hétvégére keresünk egy nem túl nehéz, de izgalmas és városon kívüli cachet, amire együtt vadászhatunk majd Freyával. Alig várom!