Vegyétek el tőlem a konyhát!

Ez így nem mehet tovább! Azt hiszem, kénytelen leszek vagy feladni a próbálkozást, vagy új alapokra helyezni konyhai tevékenységeimet, esetleg megmaradni a "kaptafámnál" és csak mosogatni, amíg még nem teljesen késő megpróbálnom dicsőséget (is) elérnem. Az ismételten sikertelen muffinos kísérleteket nem sok szünet követte, már tegnap sikerült újabb rossz pontokat szereznem a konyhában - viszont kiderült, hogy Craig roppant türelmes és elnéző. Ha úgy vesszük, ez pozitív eredmény.

Úgy kóválygok még mindig az áruházakban, mint egy vidámparkban. Minden új, minden más, minden izgalmas és vonzó. A félkész kaják és dobozos levesek annyira, de annyira jól néznek ki, mi több, annyira finomak is, hogy az ember (de legalábbis a Sün) boldogan lemond a főzés adta örömökről (és viszontagságokról). ...egész addig, amíg rá nem jön, hogy még egy félkész étel elkészítése is okozhat kudarcot. Tegnap este én sonkás-gombás-tejszínes tagliatellét ettem, Craig cordon blue-t. ...szeretett volna. De sajnos én ragaszkodtam hozzá, hogy el(ő)készítem mindkettőnk vacsoráját.

Én úgy emlékszem, figyelmesen elolvastam a csomagolásokon lévő utasításokat, de ezek szerint valamit összekeverhettem. A saját tésztám csak egy kicsivel jobban megpirult, mint kellett volna, mivel teljsen egészében eltávolítottam róla a fedőfóliát. Craig csirkéje viszont komoly sérülést szenvedett: az ezt borító műanyag fóliát csak megszúrkáltam (ahogy azt a saját kajámmal kellett volna tennem), ez a műanyag viszont nem volt kifejezetten hőálló, így mire kivettem a sütőből, bájosan körbeölelte a csirkefalatokat, mitagadás, úgy rázsugorodva a panírra, hogy a szemcsék között tán egy szál légbuborék sem maradt.